A téli szünet belassulása után a járvány miatt tűntünk el, de lassan magunkhoz térünk. Arra gondoltam, hogy a csendes időszak érdekességeit röviden összefoglalom:
Egy budai gimnázium pályaválasztási nap volt és informatikáról beszéltem, és természetesen Dió Döme sem maradt ki. Egészen meglepő tanulság, hogy a Dömeméterrel a 15-16 éves korosztályt is mennyire le lehet kötni.
PogáNyúl és VoKánya táblái alakulnak, bár erről csak homályos infóim vannak, lázas voltam, amikor Orsi mutogatott valamit.
Újabb település jelentkezett, Zengővárkonyban is lesz sétáló. Még csak az ismerkedésnél járunk, de van szervező ember, van mögötte közösség és van tervük is, szóval minden adott, már csak meg kell csinálni.
Beadtunk egy pályázatot, de erről részleteket majd inkább akkor, ha esetleg lesz is belőle valami. Addig csak annyi, hogy fogalmaztunk okosságokat angolul, aminek bizonyos részei újrahasznosíthatóak újabb pályázatokhoz.
A lázas állapotom mellékhatása, hogy Diósd mágneses deklinációja nem hagyott nyugodni. Ennek kapcsán megszületett éjjel egy új feature: a legközelebbi szusszanónak már nem csak a távolságát, hanem az irányátt is kiszámolja a program. Még tesztelés alatt van, de ennek segítségével a nagyobb gyerekeknek meg tudnánk mutatni miért hasznos ismerni a szögeket és az égtájakat. Most még csak teszt jelleggel van bent, ha gyógyulás után is jó ötletnek tűnik, akkor ki is hirdetem.
És természetesen gyűlnek a mesék, külön köszönet Panninak a végtelen energiájáért. 
