A 18. sétálót adtuk át tegnap.
„A falunk kicsi, de a szívünk nagy, és hiszünk a mesék erejében” – mondták magukról a kiskassaiak, majd 28 nap alatt megcsinálták Kasa (a kiskassai kis kakas) sétálóját. De nem ám akármilyet! A falu egyik végére készült egy tankönyvbe illő szusszanó, paddal, asztallal, szilvafával, kilátással. A másik végén meg a rétre a szülők társadalmi munkában, – a gyerekek elől ügyesen titkolva – építettek egy nagyon színes játszóteret használt autógumikból. A falu két vége között pedig minden tele van virággal. Írtak meséket, mondtak meséket, és persze készültek az átadóra is. Fasírt, franciasaláta, hét nyelven beszélő szezámmagos kifli és még hosszan sorolhatnám mi mindennel vártak minket és önmagukat.
A Kiskassaiak mindent együtt csinálnak, így számukra magától értetődő volt az, amit még eddig sehol nem láttunk: az átadó ünnepség része volt, hogy együtt végig jártuk a sétálót és felszereltük a táblákat. Minden tábla felszerelésénél másik gyerek segített Pityu bának. Minden szusszanónál volt játék a gyerekeknek, és hallgattunk mesét is. A végén visszamentünk a kultúrházhoz és együtt ettünk-ittunk, meg persze Bob mindenkinek mondott valami kedveset.
