Meghívott minket Törökbálintra a Bálinti Családok Közössége a piknikjükre. A helyi civileken kívül minden évben meghívnak egy civil szervezetet más településről, idén ránk esett a választás.
Érdekes volt látni, hogy megy ez a szomszédban. Egy jó hangulatú rendezvényen volt együtt mindenféle civil szervezet és egy csomó látogató. Úgy tűnt, hogy ott mindenki érvényesülhet, megjelenhet, nemcsak a házi kedvencek. Voltak fiatalok, öregek, magyarok, svábok, amerikaiak, zenélősök, beszélősök, sütősök, főzősök. Egy nagy parkban, füvön, tó mellett.
Voltak hivatalos árusok is, de szemre úgy tűnt, hogy a forgalom nagyobb volt a helyi szervezeteknél, akik fánkot, zsíros kenyeret, palacsintát kínáltak és adományokat fogadtak cserében.
Volt egy standunk. Kaptunk sátrat, asztalokat, padokat, vittünk magunkkal molinót, festeni való követ, stb. Orsi unikornisként szaladozva én meg Bobbal csábítottam a sátrunkhoz az embereket, hogy aztán a sétálókról, közösségi kukákról, zebraőrségről és minden egyébről meséljünk nekik. Ők meg hallgattak, kérdeztek és időnként csodálkoztak.
