Ma adtuk át Ártézi Rézi sétálóját Tevelen. „Véletlen” egybeesés, hogy pont ma volt galuska fesztivál Tevelen. A galuska ott egyébként töltött káposztát jelent. A miénkhez képest édeskés, szigorúan mindegyik be van burkolva káposztával, nincsenek kóborló csupasz gombócok. Tejföllel és fehér kenyérrel fogyasztandó, többszörszedősen finom. És hát persze ilyenkor mindenki hoz sütit is, az illendőség (na jó, inkább a kíváncsiság és az ízek szeretete) azt diktálta, hogy mindent meg kellett kóstolni. A gazda barackos pitéje, meg az anyukája pogácsája, meg az önkéntes tűzoltók szilvás sütije, stb. És mind finom és mindet kedvesen kínálják, szóval ma sem fogytam le…
Tevel és Diósd kapcsolata elég régre nyúlik vissza. Mondtam is a polgármesternek, hogy ők adták nekünk egy tanítót és mi, közel 200 évvel később adunk nekik egy sétálót. A teljes történetet Gyuriék (Szamák György) szedték össze a levéltárból, temetőből és ki tudja honnan. Le a kalappal, Denkinger Benőnek (Benjamin Denkinger) még a bizonyítványát is olvastam. Olyan tantárgyakból szerzett oklevelet, mint a neveléstan, a hazaismeret, az ének, a hegedű- és orgonajáték, gyümölcsfa-termesztés. Természetesen tanult (és vélhetően tanított is) német és magyar nyelvet is. Rövid vecsési gyakorlat és tolnai évek után az útja Diósdra vezette.1858 és 1882 között volt a diósdi iskola tanítója és vezetője. Denkinger Benedek vezetése alatt, az 1868/69-es tanévben költözött át a diósdi iskola az első kőépületéből (az Apponyi és Eötvös/Polónyi utca sarkáról) a Szent István téri épületbe, amely ma a Kék Géza Művelődési Házként működik.
De visszatérve az átadóhoz, volt vers, mese, beszéd. Az én hősöm a kisfiú, aki szó szerint betanulta a mesét, de az egyik szó valahogy elveszett. Megijedt, küzdött, én meg úgy szerettem volna segíteni, de csak a szememmel tudtam neki üzenni, hogy bármelyik szó megteszi. Végül talált egy szót, vélhetően a helyeset, és mondta tovább. Nagyon ügyes volt, sok felnőtt példát vehetne róla. Hála neki, meg a versmondó hősöknek, meg a sok-sok mesemondónak, meg a Tevel Községért Alapítványnak és leginkább Bálint Jáhn -nak, aki az egészet összefogta mától újább fejezettel bővült a Sétálókönyv, azaz Tevelen is hallgathattok meséket séta közben. (Vigyetek kulacsot vagy valami flaskát, mert Ártézi Rézi létezik és nagyon finom vize van, amiből bárki ihat ingyen)
