A koboldjaim már napok óta állnak a ruhás szekrény előtt, és mondogatják, hogy nincs egy göncük sem. Finoman szólva izgatottan várják a díjátadó gálát. A legjobb 4 között lenni már önmagában valami, és még állófogadás is lesz! Ahogy ismerem a koboldokat minden pogácsás tál mellett engem fognak reklámozni. Vagy az is lehet, hogy kivételesen megszeppenve, csendben hallgatják a többieket? Jövő héten elmesélem.
Jut eszembe, ilyen kellemes napsütéses időben a legszebb a sétálóm. És ennek bizony híre ment. Már nem csak a koboldok harsogják a nevemet, hanem a diósdi anyukás csoportban és a rádiosd.hu oldalán is engem méltatnak. (na jó, valójában csak a sétálómat)
