A konyhánk tele van ehető emlékekkel. A minap Mérges Zolit tettem a levesembe. A Mérges Zoli az egyébként végtelenül békés természetű pogányi polgármester házi készítésű paprikakrémje. Van a hűtőben zakuszka, Bölcskéről kaptuk. Egészben van benne a bab, tök más, mint a szép emlékű zakuszka, amit nyáron Marosszentkirályon kaptunk. Alsbach-Hähnleini méz is van a polcon, a német testvérvárosunk delegációjától kaptuk. Meg szőlőlekvár a hűtőben, amit egy kollégától kaptunk. És van még ajándékba kapott barack és szilva is. A felsorolás korántsem teljes, inkább csak ízelítő abból a sok kedvességből, ami étel formájában érkezett hozzánk.
– Egészségeset lopjál, ne olyat, amit megszúrt a darázs! – A héten talán ez volt a legfurább mondat, amit hallottam. Az almafa tulaja is jelen volt, kicsit sem zavarta, hogy megdézsmáljuk a termést, sőt fontos volt neki, hogy finomat együnk. A házakat nem zárják kulcsra. Vagy ha mégis, akkor bent van a kulcs a zárban, ki tudja kinek van szüksége bentről valamire. Így is lehet élni 2022-ben. Ráadásul Magyarországon. Egy faluban, ahol az ősmagyarkodás mellett elférnek a betelepülő hollandok és belgák. Jó volt ilyet látni.
A fent felsorolt dolgokra szeretek figyelni. Önáltatás, bár talán szerencsésebb önvédelemnek nevezni. Persze titokban azért észlelem, hogy nincs minden rendben. Például a héten tűnt fel, hogy a 90-es években íródott Cseh Tamás dal mennyire aktuális:
„Sűrű a vérem, és a férfi a metrón kiabál,
nincs itthon semmi pénz, szemétben turkál a tanár.
szomszédban háború, és közben rólad álmodok,
még kéne mondani valami fontos mondatot.”
A gyerekek nem is értették elsőre, hogy ez a dal közel 30 éves. Szerbek és horvátok lőtték egymást? Dehiszen nyáron Varasdon olyan békésen baseballoztak. És a tanárok már 30 éve is rosszul kerestek? Azóta nem oldódott ez meg? Válaszolgatok nagy türelemmel, és közben azon gondolkodom, hogy békés orosz-ukrán baseball meccset vagy Magyarországon jól fizetett tanárokat fogok hamarabb látni.
30 éve egyébként volt jó dolog is. Vasárnap mákos sütit ettünk és utána jót aludtunk a forma-1 zúgásán. Azóta fejlődtem, már nincs szükség zúgásra, elég volt egy kis mákosrétes a vasárnap délutáni szundikáláshoz.
