Voltak a vendégek és a meghívott vendégek. Mi meghívott vendégek voltunk, foglalt helyünk volt az első sorban. Jól láttam, ahogy a könyvtáros (és egyben kulturális mindenes) a színpadra lépés előtt minden gyereknek mond valami bíztatót, közben észrevétlenül megigazítja az egyiknek az ingét, másiknak a nadrágját, harmadiknak a haját, stb. A gyerekek ügyesek és élvezik a szereplést. Nekem más élményeim vannak a szereplésekről gyermekkoromból, azokban rettegés és gyomorgörcs van. Az angyal-lány beszélni kezdett és a mikrofonja nem működött. Én gyerekként ilyen helyzetben biztos lefagyok, de ő nem. Egy pillanatra sem jött zavarba, hangosabban beszélve folytatta. Az összes vendég és meghívott vendég összes szeme előtt. Számomra ő egy hős.
A karácsonyi műsor előtt tálcára készített ollókkal hivatalosan átvágtuk a szalagot és átadtuk a hatodik sétálót, Forgóka sétálóját. Utána állófogadás volt, hurkával, franciasalátával, bejglivel meg napközisen édes teával. Egy újabb faluval tegeződtünk össze. Szuper kedves közösséggel bővült a sétálós bandánk.
Szerencsére most mindenki bejglit eszik és Die Hard-ot meg egyéb karácsonyi filmeket néz, így bátran posztolhatok ide bármi szentimentálisat. Nyugodtan leírhatom, hogy milyen fura ez a sétálós dolog. Mi találtuk ki és mi adjuk lelkes kis közösségeknek, de valójában sokkal többet kapunk vissza. Helyi kajákat, megható történeteket, emberi kapcsolatokat. De több titkot nem árulok el, mert még a világ rászokik a civilkedésre, nyitottságra és szeretetre. Rémes lenne, csődbe menne egy halom fegyvergyár, ügyvédi iroda és lenne egy csomó munkanélküli politikus.
