Egyre lehet mondani, hogy véletlenül sikerült. Kettőre, hogy szerencsénk volt. Háromra, hogy meglepően szerencsés véletlen. Tegnap viszont már a nyolcadik sétálót avattuk. Nyolcnál már nehéz nem arra gondolni, hogy ez több, mint a körülmények különös összjátéka.
Diósd, Bölcske, Vokány, Pogány, Zengővárkony, Závod, Lébény, Koroncó. 3 Baranyában, 2 Tolnában, 2 Győr környékén és 1 helyben. A partnereink is változatosak, van köztük könyvtár, művház, civil egyesület, önkormányzat, meg csak úgy simán lelkes anyukák. Nagyjából annyi a közös bennük, hogy köréjük szerveződik a helyi közösség és fontosnak tartják a mesehallgatást.
200-nál is több mesénk van, egyiket sem színész mondta fel, hanem hétköznapi emberek. Van köztük tanár, orvos, takarító, cégvezető, szoftverfejlesztő, óvónő, polgármester, és még hosszasan sorolhatnám. Talán szerencsésebb az a csoportosítás, hogy ők elsősorban anyák és apák, illetve nagymamák és nagypapák. Bár ez sem tökéletes lista, hiszen gyerekek is vannak köztük meg felnőttek, akik nem szülők. Szóval maradjunk inkább annál, hogy emberek, akik az idejük egy részét arra fordítják, hogy más embereknek valami jót tegyenek. Önkéntesek. (Mi csak koboldoknak hívjuk őket) És nemcsak mesét mondanak, hanem padot festenek, szemetet szednek, fordítanak, mesét írnak, illusztrációt rajzolnak és még ezer módot találnak arra, hogy hozzájáruljanak a nagy közös játékunkhoz. A mi feladatunk csak annyi, hogy megmutattuk nekik, hogy miben segíthetnek. És ők jönnek és csinálják a közösségért, a saját örömükre.
Minden sétáló mögött külön kis közösség van, akik a saját sétálójukat gondozzák. De közben beadnak a közösbe meséket és ötleteket. Például az átadó ünnepséget talán Pogányban tartottak először. Zengővárkonyban tovább fejlesztették játékos sétával, Lébényben pecsételős füzettel. A tegnapi átadón egy hegedűs és néhány csörgős vezette a sort és zenére sétáltunk egyik szusszanóról a másikra. De volt, ahol a helyi tésztagyúró klub sütikkel várt minket, máshol állófogadás volt hurkával és kolbásszal.
Nyolc működő sétáló már azt hiszem elég bizonyíték rá, hogy a réges régi népmesék és a modern technológia (mobil internet, qr kód, mesterséges intelligencia, lézer vágó) egész jól megférnek egymással. Sőt, szemmel láthatóan hatékonyan segítik a közösségfejlesztést.
Jó érzés ezt működni látni. Köszi mindenkinek, aki hozzájárult a sétálóinkhoz!
Tegnap Rózsika néni azt mondta, hogy büszke rá, hogy Koroncó az elsők között csatlakozott a sétálók közösségéhez. Legyen igaza, legyen ez a nyolc csak az eleje! 
