Az elején nem gondoltam volna, hogy lesz Dió Döme sétálójának 4. szülinapja. A covidot bőven túlélte, sőt egy egészen egyedi valami lett belőle. Egy olyan
Címke: Diósd

Már évek óta beszélünk róla, hogy milyen jó lenne összehozni a sétálós településeket egy találkozóra. Tegnap végre sikerült. Zengővárkony, Vokány, Bölcske, Alsómocsolád, Budaörs koboldjai látogattak

A múzeum koboldjaival közös programot szerveztünk. Volt mesés tárlatvezetés, mesés foglalkozás, mesélés élőben és sétálósan. Sőt, még közös zenélés is, mindenféle hangszerekkel. Én játszhattam az

2005-ben volt egy állásinterjúm Ausztriában. Akkoriban couchsurfinggel oldottam meg a szállást, részben anyagi okokból, részben meg azért, mert egy csomó érdekes emberrel tudtam így megismerkedni.

Helló, itt Döme. Meseolvasó koboldok látogattak el hozzám tegnap. Nem is akármilyenek! Hanem olyanok, akik messziről egyenesen Amerikából jöttek, de most ők is kicsit diósdiak.

Helló, itt Döme. Itt az ősz, tagadhatatlanul. Az éjszakák hűvösek, a hajnalok csípősek. Még múlt héten történt, hogy testvérvárosi látogatók jártak a sétálómon, egyenesen Alsbach-Hähnlein-ból.

Helló, itt Döme. A koboldjaim jól megérdemelt nyári vakációjukat töltötték mindenféle hegyeken, de a diósdi svábok barackünnepére hazatértek. És hoztak az ünnepre egy csoda hangszert.

Nem tudom a nevét, nem tudom hány éves (szerintem még nincs 3), nem beszéltünk közös nyelvet. De azt tudom, hogy a nagy emelkedőn az aprócska

Dömama írt egy fontos cikket a Rádiósdra, érdemes elolvasni.

A videó kicsit lassan indul, de itt találod lent: